Először is férjemnek szeretnék köszönetet mondani, amiért megajándékozott egy hiper-szuper fényképezőgéppel, amivel már igen közeli részleteket is tudok majd mutatni Nektek.
Most majd meg is láthatjátok azon a terítőn, amit sikerült kb. fél év után befejeznem.
Történt ugyanis, hogy a tél folyamán (január tájékán), már a terhességem utolsó hónapjában, Lenke baba úgy döntött, hogy tovább nem szeretné, ha a varrógép előtt ülnék naphosszat. Ezt jelezte egy igen nagy rúgással bentről, ekkor varrógépemet száműztem néhány hónapra. De mit tegyek? Tétlenül, varrás nélkül mégsem lehet meg az ember lánya, ekkor vettem elő a kézimunka eszközeimet, és végre hódolhattam a kézi varrás örömeinek, és a hajtogatós technikáknak (ami mellesleg a kedvencem). Varrtam néhány blokkot, majd kislányom születése után már nem volt túl sok időm varrásra, így eltettem őket. Időközben pedig annyi bepótolni valóm lett, hogy elmaradtam ezekkel.
De most ezt a terítőt állítottam elő belőlük, szerintem egészen mutatós kis darab lett:
Teljes életnagyságban |
Használat közben |
Nagyítva (hála az új fényképezőmasinámnak) |
Szép napot!
Nagyon szép lett ! :-))
VálaszTörlésÁgi
Köszönöm szépen, kedves Tőletek!
VálaszTörlésGratulálok Móni!
VálaszTörlésEzek szerint ezért is érdemes kismamának lenni?
Köszönöm!
VálaszTörlésIgen, rengeteg előnye van a kismamaságnak!
( Még 2 gyerkőc tervben van! úgyhogy még várható hasonló megmozdulás tőlem! :) )