Életem első japán táskája

Engedjétek meg, hogy nagyon kedves költő-foltvarró barátnőm, Reiner Rita versét idézzem:

"13 tyúkláb kaparta,
11 pár kéz szabta, varrta, vasalta,
ölében cérna- és fecnihalom,
.....legfeljebb kibontom és újravarrom......"

Nagyon találó volt a szombati foltvarrós napunkra, és valóban a mi kis atomcsapatunk japánul rezgett...

Az történt ugyanis, hogy szerettünk volna néhány alaptechnikát megtanulni, ismételni. 

Emiatt esett Rita választása erre a japán táskára, mivel ebben a papíron varrás és a részeg ember lépése technikák szép számmal fordulnak elő, illetve a steppelés, zipp bevarrása és a kézzel varrás is gyakorolható.

Meglehetősen aprólékos, és nagy odafigyelést igénylő volt a feladat, ugyanis akár néhány milliméter eltérés is nagy galibát tudott okozni!

De úgy gondolom, hogy minden fáradságot megért, hiszen a végeredmény magáért beszél:

Az összes japán újságban, ami eddig a kezembe került, azt láttam, hogy előszeretettel dolgoznak szövettel. Gondoltam, kipróbálom. Azonban sikerült egy elasztikus szövetet választanom, amit egyoldalas ragasztós vetex-szel igyekeztem "megszelídíteni", könnyebben varrhatóvá tenni (sikerült is!), ám ezáltal kissé vastaggá vált az anyagom. 

A lényeg, hogy elkészültem vele, és büszkeséggel tölt el, hogy nekem is sikerült! :)